- Hazánkban a mediációra 2003 március 17-től kezdve van jogszerű lehetőség, melynek alapja a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény. E jogszabály határozza meg, hogy milyen polgári ügyekben kizárt (ami egyben azt is jelenti: az összes többi esetben pedig lehetséges) a mediáció, s hogy kik, milyen kvalifikáció, nyilvántartás és feltételek mellett végezhetik azt.
- A mediáció olyan alternatív jogvitarendezési eljárás, ahol a vitában érintett felek kezdeményezésére, egy pártatlan személy, a mediátor nyújt segítséget ahhoz, hogy a jogvitájuk megoldásaképpen a felek olyan megállapodást kössenek, amely a számukra kielégítõ.
- A mediációban nincs vesztes, mindkét fél nyer: a megállapodás azt a közös nevezőt fogja tartalmazni, ami az egyik félnek még, a másiknak pedig már elfogadható. Ezzel mindketten nyernek, és - ellentétben a peres eljárással, ahol az esetek döntő többségében a felek közötti kapcsolat teljesen és végérvényesen megszakad -, nyitva marad a felek közötti jövőbeli együttműködés lehetősége is. Ez utóbbinak különösen az üzleti viták és a családi konfliktusok elkerülése érdekében van jelentősége.
- A közvetítői eljárás eredménye a felek közötti megállapodás, amit a mediátor magánokiratba foglal. Ez közvetlenül ugyan nem végrehajtható, azonban - mivel az a felek aktív közreműködése által, kölcsönös kompromisszumok útján alakul ki - komoly valószínűsége van annak, hogy az abban foglaltak önkéntes végrehajtása valósul meg.