A tartási szerződés nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző volta és ez okból való semmisége az ítélkezési gyakorlat szerint csak akkor állapítható meg, ha a tartást vállaló személy a szerződés megkötésekor tudomással bír egyrészt az eltartott gyógyíthatatlan betegségéről, másrészt e betegség következtében bizonyossággal számíthat az eltartott közeli időpontban bekövetkező halálára. Nem lehet azonban megtámadni a szerződést, ha a tartásra kötelezett élettárs nem tudott teljes bizonyossággal és teljes megalapozottsággal a tartásra jogosult várható haláláról. Ha ismerte az édesapjuk betegségeit, illetve körülményeit az élettárs, az önmagában még nem minősül a közelgő halálról való tudomásnak. Sőt, ha a kötelezett teljes bizonyossággal tudott is az édesapjuk közelgő haláláról a szerződéskötés pillanatában, a bíróság akkor is köteles mérlegelni a tényeket. Bírósági gyakorlat szerint ugyanis még ebben az esetben sem állapítható meg a semmiség akkor, ha a tartásra jogosult is tisztában volt közelgő halálával, és ennek tudatában kötötte meg a szerződést. A szerződéskötést követően szerzett bizonyosság sem vezethet a szerződés semmiségére. Más kérdés, hogy az élettárs ilyen minőségében köteles az élettársi viszony tartalmát kitevő, az együttéléssel szükségszerűen együtt járó tevékenységet folytatni, az ezzel kapcsolatos kötelezettségeit teljesíteni tartási szerződés megkötése nélkül is. Élettársi kapcsolatnak ugyanis a lényege az, hogy az élettársak közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben élve, vagyoni eszközeiket közös rendelkezésre bocsátva, egymást – jóban-rosszban – támogatják. Élettárssal kötött tartási szerződés semmissége iránt indított polgári peres eljárásban a bíróság vizsgálni szokta a szerződés létrejöttének körülményeit, célját és azt is, hogy a tartás más módon megoldható lett volna-e, illetve, hogy a tartást az eltartó a saját vagyona rovására és olyan módon valósítja-e meg, amely az élettársi kapcsolat fogalmi körén kívül esik.
Mint látható nem egyszerű bizonyítani egy tartási szerződés semmiségét jó erkölcsbe ütközés címén, de nem lehetetlen. Lényeges, hogy a semmiség megállapítása után adott esetben nem lehet olyan helyzetet teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. Ebben az esetben határozottan kell kérni a bíróságot, hogy a semmisség megállapítása esetén az ingatlan arányosan a törvényes örökösök tulajdonába kerüljön.