|
Gyermekelhelyezés
A héten a házassági bontóper egyik
leglényegesebb kérdéséről, a
gyermekelhelyezésről adunk rövid tájékoztatást.
Továbbra is várjuk a cikkekkel kapcsolatos
kérdéseiket, észrevételeiket,
témajavaslataikat a
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it
illetve a Gödöllő, Pf. 112 címeken.
A házassági bontóperek egyik sajátossága,
hogy az eljáró bíróságnak minden
esetben először a házastársak közös
kiskorú gyermekeit érintő kérdéseket
(gyermekek elhelyezése, láthatás, tartásdíj)
kell rendeznie. Ennek egyik sarkalatos pontja a gyermekelhelyezés
kérdése. Természetesen a
szülők a perben, de akár peren kívül
megegyezhetnek e kérdésben is a válóper
során, azonban nagy számban fordul elő, amikor a
szülők nem jutnak megállapodásra abban kérdésben,
hogy melyikük gondozásában, nevelésében
kerüljenek elhelyezésre a gyermekek. Ilyen megegyezés
hiányában széleskörű bizonyítás
lefolytatása után a bíróság
dönt.
Az eljárás során a bíróság
beszerzi mindkét szülő lakóhelyének
környezettanulmányát, jövedelemigazolását,
a gyermekek óvodai, iskolai jellemrajzát, meghallgatja
a házastársakat, és tanúikat. Minden
esetben szükséges a házastársak, illetve a
gyermekek igazságügyi pszichológusi
vizsgálata. A szülők esetében
a pszichológus a személyiség jegyeik vizsgálata
alapján a nevelésre való
alkalmasságukról alkot szakvéleményt,
elsősorban annak vonatkozásában, hogy melyikük
nyújthat erkölcsileg, érzelmileg, értelmileg
biztosabb hátteret a gyermekek nevelésében. A
szülők pszichológiai vizsgálata során,
szükség esetén a velük élő
hozzátartozók (élettárs, nagyszülő,
stb.) pszichológiai meghallgatása is felmerülhet.
A gyermekek esetében elsősorban arra
irányul a vizsgálat, hogy a melyik szülővel
szorosabb az érzelmi kapcsolatuk. Azonban általában
vizsgálat tárgya az is, hogy bármelyik szülő
megpróbálja-e a bármely módon a
gyermekeket befolyásolni. A szakértői véleményben
kimutatott szülői befolyást a bíróság
általában negatívumként értékeli.
A bíróság a gyermekelhelyezésénél
széleskörűen vizsgálja, a szülők
alkalmasságát, a gyermek nemét és
életkorát, a környezet állandóságát,
a testvérek együttnevelkedését, a
házastársi hűségsértést, mint a
családdal szembeni felelőtlenséget.
A gyermekek kívánságának is
jelentősége lehet a perben, ugyanakkor a bírói
gyakorlat 12 éves korban határozta meg azt az életkort,
amikor a gyermekek közvetlen bíróság előtti
meghallgatását lehetővé teszi. Azonban a bírói
gyakorlat (igen helyesen) inkább a pszichológus általi
közvetett meghallgatást szokta előtérbe helyezni,
így levéve a döntés felelősségének
terhét a gyermekek válláról.
A házastársak és gyermekek szakértői
véleményének összevetése, illetve az
egyéb rendelkezésre álló bizonyítási
eszközök mérlegelése után a bíróság
dönt a gyermekek elhelyezése kérdésében.
Fontos hangsúlyozni, hogy a bíróság
döntésénél elsődleges szempont a gyermekek
érdeke, mely alatt azt értjük, hogy
annál a szülőnél helyezi el őket, akinél
a kedvezőbb testi, értelmi, és erkölcsi
fejlődésük biztosított.
dr. Boros Andrea Ügyvédi Iroda
munkatársai
|