A gyermektartásdíj megállapítása és a végrehajtása

A házasságról, családról és gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) 69/A. bekezdés szabályozza a gyermektartásdíjjal kapcsolatos kérdéseket. Gyermektartásdíjról akkor beszélünk, amikor a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő viszont azt elsősorban pénzben szolgáltatja. A gyermektartásdíj célja, hogy az a szülő, aki a gyermekről nem saját háztartásában – azaz nem természetben gondoskodik-, pénzbeni szolgáltatásként biztosítsa azokat az anyagi feltételeket, amelyek a gyermek megélhetéséhez, létfenntartásához szükségesek.

A tartásdíj az arra jogosultnak a folyamatos életvitellel felmerült, rendszeres kiadásokkal járó igényeit hivatott kielégíteni, így a gyermek tartása magába foglalja a gyermek élelmezését, ruháztatását, gyógykezelését, iskoláztatását, lakhatását illetve mindezek költségeinek biztosítását is. A pénzbeni tartás fizetésére köteles a különélő szülő vagy elvált szülő, illetve a szülők minden olyan esetben, amikor a gyermekük gondozását más személyre - pl. nagyszülőre - bízzák.
Több esetben merül fel kérdésként, hogy amennyiben a gyerekek külön-külön kerülnek elhelyezésre, azaz ha a szülők közös gyermekei közül egyiket az egyik, másikat a másik szülőnél helyezik el felmerül-e a tartásdíj fizetési kötelezettség? Amennyiben a szülők jövedelme azonos úgy egyikük sem fizet tartásdíjat. Abban az esetben amennyiben az egyik szülő jövedelme lényegesen eltér a másikétól, az tartásdíj-különbözetet fizet, így a gyermekek érdekének megfelelően mindkét gyermeknek azonos anyagi feltételek állnak a rendelkezésükre.

Természetesen a szülők a gyermektartásdíj összegében szabadon megállapodhatnak, ilyen egyezség hiányában a tartásdíj mértékét a bíróság határozza meg. Ki kell emelni, hogy a szülők megállapodása kizárólag abban az esetben lesz végrehajtható, amennyiben megállapodásukat a bíróság végzéssel jóváhagyja vagy az közokiratban – pl. közjegyző előtt- kerül rögzítésre. Ennek a tartásdíj fizetési kötelezettség megtagadása vagy elmulasztása esetén a jogosult szempontjából igen nagy jelentősége van.
A Csjt. szabályozza a gyermektartásdíjakra vonatkozó általános szabályokat, melyek szerint a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. A gyermektartásdíj mértékének meghatározásánál figyelemmel kell lenni:

• a) a gyermek tényleges szükségleteire,
   
• b) mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira,
   
• c) a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostohagyermekekre,
  
• d) a gyermek saját jövedelmére is.

A tartásdíj megállapítása történhet százalékos arányban, határozott összegben, vagy határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában együttesen.

Százalékos megállapítás esetén azonban meg kell jelölni a tartásdíj alapösszegét is.

A kötelezett szülővel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50%-át nem haladhatja meg a gyermekek számától függetlenül. Amennyiben a szülő két vagy több gyermek tartására köteles, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe.

Előfordul, hogy a tartásdíjfizetésre kötelezett személy átmenetileg vagy tartósan nem tesz eleget fizetési kötelezettségének. Ekkor a természetben tartást nyújtó szülő végrehajtást kezdeményezhet a nem fizető szülővel szemben. 

A gyermektartásdíj egyik jellegzetessége, hogy a végrehajtás elrendelhető a lejárt összegeken túlmenően a jövőben lejáró, ezt követően esedékessé váló még nem lejárt tartozásokra is, azaz folyamatos végrehajtás is kérhető.

Kiemelendő a végrehajtási okiratok közül a bírósági letiltás, mely esetben a bíróság bírósági letiltó végzés keretében a gyermektartásdíj fizetésre kötelezett munkáltatóját hívja fel közvetlenül a gyermektartásdíj összegének letiltására, illetve a jogosult részére történő átutalásra.

Természetesen a bírósági letiltó végzéssel szemben is lehetősége van a kötelezettnek fellebbeznie, azonban a fellebbezésnek a letiltott összeg levonására, és a kifizetésre nézve nincs halasztó hatálya. Ilyen esetben, amennyiben a letiltó végzéssel szemben fellebbezéssel él a tartásdíj fizetésére kötelezett, úgy a bíróság felhívja az adós munkáltatóját, hogy a levonásokat továbbra is folytassa, azonban azt további értesítésig – azaz a másodfokú bíróság döntéséig - ne fizesse ki a jogosultnak.

A másik lehetőség a tartásdíj végrehajtására a közvetlen bírósági felhívás. Ebben az esetben a marasztaló határozatot hozó bíróság ítéletében – amelyben a munkabérben részesülő személyt tartásdíj fizetésére kötelezte- közvetlenül felhívja a munkáltatót arra, hogy a határozatban megállapított összeget vonja le, és fizesse ki a jogosultnak. Azaz nem hoz a bíróság külön megfellebbezhető végzést, mint azt megteszi a bírósági letiltó végzés esetében. A bíróság a tartásdíj fizetésére kötelező határozatának rendelkező részét a határozat meghozatalától számított 3 napon belül megküldi a munkáltatónak. Ez ellen a döntés ellen fellebbezésnek nincs külön helye.

Mindkét esetben a jogosult kérelmére van helye az ilyen formában történő elrendelésnek.

Amennyiben nem bírósági letiltó végzéssel, illetve nem közvetlen bírósági felhívással kerül elrendelésre a végrehajtás, úgy az ügyben eljáró önálló bírósági végrehajtó szintén adhat ki az adós munkabérére letiltást a végrehajtási eljárás során, de ez nem azonos a bíróság által kiállított letiltó végzéssel, illetve közvetlen bírósági felhívással.

Megemlítendő mindegyik eset vonatkozásában, hogy a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelezettség megszegéses esetén a munkáltató a le nem vont összeg erejéig készfizető kezesként felel a jogosult felé. Ezen túlmenően a Vht. 45/A. § alapján 500.000,-Ft-ig terjedő rendbírság is kiszabható a munkáltatóval szemben, mint a végrehajtási eljárásban közreműködésre kötelezett szervezetre, mely nem tesz eleget jogszabályban foglalt kötelezettségének.

A Ptk. 280. § (3) bekezdése szerint a tartásdíjat, az életjáradékot és a baleseti járadékot időszakonként előre kell fizetni. A jogosult a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített részleteket bírósági úton többé nem követelheti. A bírói gyakorlat szerint a gyermektartásdíj végrehajtása iránti kérelmek elrendelését 6 hónapra visszamenőleg lehet kérni. A 6 hónapot meghaladóan kizárólag akkor van lehetőség a végrehajtás elrendelésére, ha a végrehajtást kérő valószínűsítette, hogy a hátralék az adós rosszhiszemű magatartásának következtében alakult ki.

Több esetben előfordul, hogy a jogerősen megállapított gyermektartásdíj átmenetileg behajthatatlan a kötelezettől. Ebben az esetben azt az állam előlegezi meg a jogosult részére, melyet a gyámhivatalnál kell kérelmeznie a gyermek törvényes képviselőjének, vagy a nagykorú, középiskolai tanulmányokat folytató gyermeknek.

Mikor kérelmezhető eredményesen a tartásdíj állam általi megelőlegezése?

• A tartásdíjat bíróság jogerősen megállapította, vagy van külföldi bíróság (vagy más külföldi hatóság) által hozott gyermektartásdíjra vonatkozó jogerős határozat, amelyet nemzetközi szerződés, vagy viszonosság alapján kell végrehajtani,
• a tartásdíj fizetésére kötelezettől a behajtás átmenetileg nem lehetséges. Ezt az ügyben eljáró önálló bírósági végrehajtó által kiállított eredménytelen végrehajtást, vagy végrehajtás szünetelését kimondó 6 hónapnál nem régebbi foglalási jegyzőkönyvek igazolhatják, azaz mindenképpen szükséges, hogy a tartásdíj végrehajtását már a bírósági végrehajtó megkísérelje és ez eredménytelennek bizonyult. 
  
• ha a tartásdíjra jogosult személy nem képes a gyermek részére a szükséges tartást biztosítani,
  
• a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó jövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét.
  
• a gyermek nappali tanulmányokat folytat.  A feltételek fennállása esetén a gyermektartásdíj megelőlegezése a gyermek nagykorúvá válása után is megállapítható, illetve a már megállapított gyermektartásdíj továbbfolyósítható addig az időpontig, ameddig a középfokú nappali oktatás munkarendje szerinti tanulmányokat folytat, de legfeljebb huszadik évének betöltéséig.